Vasárnap felszálltam a hajóra. Már negyedik napja vagyok itt. Hát nem mondom, hogy könnyű napok ezek az elsők. Rögtön beledobtak a mélyvízbe, minden új volt, és elég fárasztó.
A dolog úgy kezdődött, hogy Paulával, a brazil lánnyal, akivel egy hajóra mentünk majdnem lekéstük  a repülőt Miamiban. Egy tanulság: ha Amerikából utazol, főleg ha az American Airlines-sal, akkor legalább 4 órával a repülő indulása előtt menj ki a reptérre, különben nem éred el a géped. Szóval futottunk Paulával a reptéren, egyrészt mert a Miami International Airport (MIA) nagyon nagy, másrészt mert az amerikaiak agyon ellenőriztek minket. Szerencsére elértük a gépet, ekkor ért  a következő meghökkentő élmény: A Karib-tenger felett repülni tiszta, napos időben, persze csak ha az ablaknál ülsz. Gyönyörű volt, olyan kék a tenger, szigetekkel szórva tele, és komolyan látni lehetett a horizont görbületét. csináltam is néhány képet, ami ugyan nem adja vissza az eredeti látványt, de azért még szép.
Panama. Kb. A reptér kb. a dzsungel közepén van. Ez az ország annyira dél-amerikai. Immigration: hatalmas pecsét az útlevelembe. Forróság. Abban hasonlít Miamihoz, hogy csupa pálmafa van mindenhol, de az egész sokkal "lerobbantabb" mint Miami. A házak kicsik, de nagyon színesek. Elég hegyes-völgyes a vidék szóval a látvány kb. a következő: kicsi színes házak bújnak meg a pálmafák között a hegyoldalon. Érdekes látvány, de fényképezni sajnos nem tudtam, mert fel kellett szállni a hajóra.
A hajó nagy és pompás. A Royal Caribbean Entchantment of the Seas nevű hajója, mely a Dél- és Közép-Amerikai vizeket járja, és olyan állomásokat érint mint pl. Cartahena vagy Aruba, egy hetes kruzok vannak.
Felszállásom óta próbálom kiismerni ezt a hajót, de van egy olyan érzésem, hogy ez bele fog még telni egy kis időbe. (Persze a fontos helyekre már eltalálok, pl. a fotó galéria, az étterem, vagy a kabinom). Amin meglepődtem, habár tudhattam volna előre: a padló folyton mozog!!! Főleg amikor a tengeren vagyunk, és megyünk, amikor a kikötőben állunk, akkor nem annyira. De mindig megérzem, amikor elindultunk. Néha egyensúlyozni kell.
A szobatársam egy kínai lány, a főnököm pedig egy indiai fickó. A munka elég fárasztó, főleg így az első napokban, és persze úgy néz ki elég sokat bulizunk a fotó team-mel a crew bárban (ami itt a szórakozóhely a legénységnek). Csak tudnám miért mindig a Gangway fotózás előtti este bulizunk (amikor ugyanis korán kell kelni másnap).
Én vagyok az egyetlen magyar a fedélzeten, lecsekkoltam. A legénység jó része filippino, brazil, vagy panamai, európából kevesen vannak. Még csak négy napja vagyok ezen a hajón, de az az érzésem, hogy már hónapok óta, annyi minden élmény ért már itt, és annyi mindent kellett gyorsan megtanulnom. Elsődlegesen a spanyol nyelvet, ugyanis a vendégek nagy része latino, ami olyan szempontból jó, hogy nem panaszkodnak sokat, viszont olyan szempontból számomra nagyon nem, hogy abszolút nem beszélnek angolul, ami nagyon megnehezíti a dolgomat. Apropó majd írjátok meg a kommentekben ha kezd romlani a magyarom, mert itt nincs kivel használni. :-)

2010.01.21
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.