Utazás
2010.03.20. 19:45
Képzeljetek el egy repteret, ami elõször is nyitott, pálmafákkal van övezve, és a tengerre néz. Másodszor akkora sincs mint egy fél kosárlabda-pálya, harmadszor nyugodt és csendes, csak a széj fújdogál néha. Negyedszer pedig egy csodálatos park közepén van. Hát ilyen a Curacao-i reptér. Épp itt ülök egy csodás zöld környezetben, a gépemre várok, a szél csendesen fujdogál, egy padon fekszem, nagyon relaxáló környezet. Egy reptér!!!
Mindezt egy két óra alvás után, mivel tegnap búcsúbuli volt, és iszogatás, és reggel jóval késõbb sikerült kelnem mint szerettem volna, és sajnos még nem igazán voltak összepakolva a cuccaim. Tehát a fürdés, hajmosás, reggeli felejtõs. Pakolni, de mint az õrült!! A baj csak az volt, hogy jóval több cuccom volt most, mint amikor eljöttem Miamiból, szóval a következõ probléma ott kezdõdött, hogyan férjek be a bõröndjeimbe. Ennek érdekében kénytelen voltam eldobni, illetve hátrahagyni bizonyos dolgokat, pl. fél tusfürdõt, naptejet, amiket majd vehetek meg szépen újra.
Most pedig irány megint Miami, azaz MIA (Miami International Airport), amivel kapcsolatban eddig csak rossz tapasztalataim voltak.
Kíváncsi voltam ezúttal, mivel rukkol elõ. Hát nem is csalódtam. Kb. 5 órás csatlakozási idõm lesz a Tampába tartó gépre, gondoltam ennyi azért csak elég lesz, még szépen ehetek is valamit. Hát keservesen csalódnom kellett. Megint meggyûlt ugyanis a bajom az amerikai átokkal, melyet úgy hívnak: immigration. Majdnem lekéstem a csatlakozást Tampába, mert benttartottak az immigration irodában (és marhára leszarják, ha az ember közben lekési a csatlakozását). Végül aztán futnom kellett, de ugye a Miami reptér irgalmatlan nagy, és önálló életet él. végül aztán elértem a csatlakozásomat (épphogycsak), viszont a csomagjaim már nem!! Mert az American Airlines talán pont azon okból kifolyólag, hogy az ember ne maradjon a csomagjai nélkül, nem csinálja azt a jól bevált módszert, hogy ha az embernek csatlakozó járata van, akkor autómatikusan továbbküldi a csomagokat, hanem nekem kell összeszedni õket, és újra leadni. Namost az én esetemben éppen az ellenkezõ hatást sikerült elérni: a csomagjaim nem érték el a gépet, Miamiban maradtak. Realizáltam mindezt Tampában kb. hajnali egykor, mikor a gépem megérkezett. Szerencsére következõ napon megérkeztek, és kiszállították a hotelembe õket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anna1789 2010.03.28. 23:36:40
A végén még megtanulsz dolgokat elengedni :)
Eszembe jutott mikor 2éve összetört a poharad, és azt is átköltöztetted a kinizsibe, úgy darabokban...
Jót fog kenni :D