Rég nem irtam ide,nem igaz? Nos már hazajöttem Amerikából, jó ideje. Viszont nemrég majd három hétre Lengyelországba utaztam, és azok kedvéért akik még néha ránéznek a blogomra, és persze akiket érdekel, irok Lengyelországról.
Lengyelország, gyönyörű tájak, szép régi városok, mégis, ami leginkább emlékeztes marad: a lengyel vasút.
Kivánom mindenkinek: sose legyen dolgotok a lengyel vasúttal. elöször is Lengyelország ugye elég nagy, a vonatok pedig baromi lassan zakatolnak, mellesleg kissé rosszabb állapotban lévo példányok, mint, amit itthon lehet látni. Szóval arrafelé nem nagyon van olyan, hogy egy órás vonatút, olyan van, hogy félnapos vonatút. Mivel a nyári egyetem amin részt vettem (ez egyfajta ifjusági csereprogram), utazó nyári egyetem volt, igy elég sokat utaztam a vasúttal, plusz odafele és vissza is, szóval már-már akár otthonomnak is tekinthetem a lengyel vonatokat, annyira, hogy odafigyeljek a mellékhelység állapotára is. Ez az egyetlen dolog ugyanis, ami a lengyel vonatokban túlszárnyalta a magyarok szinvonalát (bizonyára a hosszú utak miatt). Mindig volt minden, és minden müködött, és a tisztaság is elfogadható volt. És ami a legmeglepobb, mikor pár óra múlva visszamentem ismét használni a mellékhelységet, a vécépapir és kéztörlötartó újra volt töltve - ugyanazon az út során.
Nade a lengyel vonatokkal szerzett tapasztalataim nem merülnek ki ennyiben. Sajnos elég nagy zurzavar van a vonatok körül, szóval igen szerencsésnek kell lenni hogy a megfelelo vonatra szállj, a megfelelo jeggyel. Merthogy Lengyelországban több vonattársaság is van (de semmi megkülönbözteto jelük nincs, vagy akár különbözö szerelvényeik). Nincs helyjegy vagy külön egy vonatra szóló jegy, de mégsem mindegy a dolog, mert, ha jegyet váltasz Krakkóba, az is fontos melyik vonattal tervezel utazni, mert pl. a fél órával késöbb induló már lehet a másik társaságé, és ha a rossz társaság jegyével probálsz utazni jaj neked (egyébként a különbözö társaság jegyei között semmi különbség, és ugyanannál a pénztárnál is tudod megvenni öket.) Mindez elég bonyolult, és jaj a külföldinek, aki vonatjegyet próbál mégis venni, merthogy SEHOL, egy pénztárban sem beszélnek angolul. Én akkor akadtam tökéletesen ki, amikor még az információs pult mögött ülo fiatal hölgy sem tudott egy szót sem angolul. Mindezután az egyetlen jó módszerrel vettem jegyet, ami végülis elég jol müködött ezután: felirtam a célállomás nevét, és a vonat indulási idöpontját egy papirra és a pénztárosnö orra alá dugtam, ezzel téve egyértelmüvé a szándékomat.
Nade ennyit a vasutról. Nem árta még irnom a lengyel városokról is azért, a vasuttal mégsem lehet az egész országot jellemezni. Két gyönyöru lengyel nagyvárost sikerült megismernem: Wroclaw-ot, gyönyöru belvárossal, és meno klubokkal. Illetve Krakkót. Krakkó csak tök véletlenül esett be igazából. A körülmények eme szerencsés(?) összejátszása révén csatlakoztam egy szerb sráchoz az út során Budapest felé. És mivel a lengyel vasúttársaság és az OrangeWays buszai nagyban tesznek arra hogy összeegyeztessék járataikat, igy ragadtam egy éjszakára Krakkóban egy random hostelban. Minthogy ez nem tervezett költség volt, illetve több más nem tervezett költség miatt - melyek többnyire a folyamatos esözés miatt keletkeztek - igy az út végefelé igencsak kezdtem kifogyni a pénzbol is, ami aggodalomra adott okot a Krakkóban tartózkodásommal kapcsolatban.
De nagyon örültem végülis, hogy láttam Krakkót is, söt két különbözo nézetben is, egyszer azon az esos és hideg napon is körbejártunk még, miután megérkeztünk a városba és találtunk egy hostelt. Plussz másnap délelott a busz indulása elött is immár ragyogó napsütésben, plussz egy mexikói sráccal kiegészülve. :-)
A másik nagyvárosban, Wroclaw-ban kb. öt napot töltöttünk, szép volt nagyon az is, Prágára hasonlitott legjobban. És már csukott szemmel is eltalálnék arra a pár háztömbnyi részre, ahol a legmenöbb klubok vannak.
Ezen kivül még voltam pár napot egy Zielona Góra nevü kisebb, történelmi városban is. Szintén szép, és hamar kiismerhetö.
Amit ezen kivül megismertem még Lengyelországból, az a pierogi. Legyel specialitás, nagyon finom étel, bár ha már azt eszi az ember napok óta....és a zsubrovka persze, helyi ital.
De nem csak eme - valószinüleg Lengyelország legszebb városaiban jártam - voltam a vidéken is. Eloször egy tónál, egy faluban is töltöttünk pár napot. Ez amolyan nyaralófalú lehetett arrafelé. Gyönyörü volt a tó, és az egész környezete is, nem túl nagy, de nyaralókkal és kempingekkel volt övezve. És a legjobb hogy az ott töltött pár nap alatt még remek napsütéses ido volt.
Ezután pedig eltöltöttünk pár napot a hegyekben is valahol a cseh határ közelében. Gyönyöru volt a táj, tényleg gyönyöru, viszont ott tartózkodásunk nagy részében majdnem végig esett az eso és nagyon hideg volt, mi pedig pont ekkor és itt laktunk erre a pár napra sátrakban, zuhanyzó és mellékhelység nélkül...(hmm, milyen fura, hogy ebben a bejegyzésben mennyiszer kerül szóba a mellékhelység...)
Végül pedig hadd tegyek emlitést a társaságról. Imádtam az embereket, olyan sokféle ember, olyan sokfélén furák és hogy értsétek mire gondolok, a lényeg az, hogy, amikor elkezdek mesélni magamról: - a Karib-tengeren fotóztam egy évig egy luxushajón, - a reakciók nem a megszokottak, vagyis: "huh, az nagyon jó lehetett" és aztán zavart hallgatás mivel az illetö érezhetöen nem tud mit kezdeni ezzel. Itt a reakciók egészen mások, meghallgatják, és utána elkezdik mesélni a saját sztorijukat, merthogy mindenkinek van egy.......olyan mint nekem...:-))))))))
Összegzésként azt mondhatnám, hazajöttem végülis majd három hét után szerencsésen, kb. 120 Ft-tal a zsebemben, ami még vonaljegyre sem volt elég, szóval kénytelen voltam  hazabliccelni magamat (egy nagyutazóval, egy kistáskával, egy polifoammal és egy hálózsákkal). De rengeteg-rengeteg elmékkel, új ismertséggel, és legalább hat kilóval kevesebbel, amit azóta szorgalmasan szedegetek vissza. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.