December elseje van, kb. a karácsonyi idöszak kezdete nálam. És mit csinaltam ma? Barbadoson punnyadtam és iszogattam a tengerparton kb. 30 fokos melegben. Nem tudom, hogy zseniálisnak tartsam most magam emiatt vagy orültnek. Visszafele meg vizes fürdoruhában, homokkal a lábamon benéztem  néhány üzletbe. Karácsonyi dekoráció mindehol, karácsonyi giccsek kirakva mindenhol. En meg a hoségben, fürdöruhában flangálok közöttük...kulturális sokk.
Régen irtam, ugyhogy azt hiszem kimaradt néhany momentum, legutobb talán Jeruzsálemrol vagy Egyiptomról.
Azóta letudtam néhány egyéb helyet. Csak röviden összefoglalva: Azóta voltam Pisában, ahol marhára esett az eso, szoval van egy fényképem a ferde toronnyal és egy esernyovel a kezemben. Egyebkent a varos nagyon kellemes volt, és eddig itt ettem életem legfinomabb pizzáját, valami négysajtos szösz volt, de majd elaléltam tole.
Voltam Cannesban, Franciaorszagban, ahol tulajdonképpen nem csináltam semmit. Aztán még utána voltam Barcelonában, ahova nagyon-nagyon rég szerettem volna eljutni. Érdekes mert rögtön kiismertem magam a városban, felkerestem a Gaudi épületeket, hihetetlen volt eloben is ott látni oket. Normális városkép, egyszercsak hopp - egy gaudi ház. A Sagrada Familiát is láttam, ami a képeken baromi rondán néz ki, gondolkoztam is, hogy megnézzem-e, végül aztán elmentem, és kiderült, hogy éloben sokkal szebb, mi több - fantasztikus. Csak éppen átépitették, vagyis inkább felújitották - nem hiszem, hogy nagyon átépitenék Gaudit. Kellemes volt, be is vásároltam egy csomó dolgot, például egy növényt is a kabinomba, hogy szebben nézzen ki, de azóta már meghalt.
Aztán voltam Cartagenában, ami szintén még Spanyolország, ez csak azért érdekes, mert kb. egy héttel késöbb meg jártam a másik Cartagenában, ami viszont már Kolumbiában van. Ami azt jelenti, hogy közben ugye megcsináltuk az atlani oceán crossing cruise-t. Ja, de még elotte Tenerifén, a Kanári-szigeteken is voltunk. Az is kellemes hely, de semmi különös. Szóval aztán ugye elindultunk Spanyolországból, mint Kolumbusz Kristóf anno, hogy aztán megérkezzünk Amerikába. ami meg is történt hét nap után, amit csak a tengeren tültöttünk. Nah hát komolyan már hajózok egy ideje, de soha nem kellett tengeribetegség tablettát szednem, ezuttal igen. Ráadásul be is voltam szarva, hogy ha itt történik valami a hajóval, akkor nekünk végünk. Egyébként sosem féltem attól, hogy a hajó elsüllyed, vagy kigyullad, hát azért most megszállt egy kis para. Foleg miután hallottam, hogy ennek a hajónak (equinox) a testvérhajója (eclipse) a vihar szemébe került valahol a karib tengeren, és egyenlore rendben vannak, csak nem mehet a hajó se elöre, se hátra. Ijeszto, ugyanakkor fantasztikus - mondta Johnatan, akinek aztán marhára megköszöntem, hogy elmesélte mi a helyzet az eclipse-el.
Hát szóval aztán Amerikában elkezdtem újra a Karib-helyeket járni. Néhány ismeröset, és néhány újat is. Páldául mindjárt elsöként Cozumelen voltunk, amely helyet úgy ismerek, mint a tenyeremet, és nem is csalódtam benne, elemtünk a No Name Bárba, ami ugye a crewmemberek szórakozóhelye cozumelen, ez egy ilyen beach bar, van medence, tengerpart, bár, kaja, internet, minden, amit egy crewmember kivánhat. Ugye oda jártam nagyon sokszor elözö szerzödésben, a másik hajóval, és egy másik társasággal. Nah, hát nem is csalódtam, a hely ugyanolyan volt, plussz...komolyan életem egyik legszebb pillanata marad, és ezért fantasztikus ez az életforma, szóval egyszercsak látom, hogy ez a srác szalad felém, és majdnemhogy rámugrik. Rafa volt az, az a perui srác akivel nagyon közeli barátságban voltunk az elözö hajómon. A végefelé négyen voltunk nagyon együtt, egy dél-afrikai lánnyal, és két perui sráccal folyton együtt lógtunk. Mellékesen egyébként most meg egy dél-afrikai sráccal lógok elég sokat. Szóval nagyon úgy tunik - ha én és a nemzetiségek kapcsolatát tekintjük - hogy nagyon jól elvagyok a peruiakkal, és a dél-afrikaiakkal. Érdekes mi? De tényleg, pl. akárhányszor peruival találkozom, azok mindig gondomat viselik, pl. most az egyik assistant menedzser perui, és nagyon sokat segit, tanit, meg kaját ad. A dél-afrikaiak pedig lenyügözö nemzetség, nagyon nyitottak, mindenben a jót látják, értelmesek, és komolyan egymaguk akarják megoldani a világbékét, és mindig a tiszta utat választják, és öszinték. Ezt most nem egy példa alapján mondom.
Szóval aztán jártam még ugye Kolumbiában, ami szintén ismerös hely volt. Honduras viszont új volt. Fuha hát az a hely komolyan olyan, mint egy falu az esoerdo közepén, tényleg esoerdo volt, és persze esett. Nade ami érdekesebb volt, megyünk szépen az utcán, és egyszercsak néhány ilyen tipikus fekete, csontsovány, rongyos kiskölyök csatlakozik hozzánk, és elkezdenek beszélgetni néhányunkkal. Megyünk tovább, azok meg jönnek velünk, beülünk egy bárba, a kölykök továbbra is velünk. Én meg csak gondoltam, mi a szösz, mit akanak ezek tölünk. Az elöbb emlitett prui srác mondta, hogy talán, azt várják, hogy valamelyikünk majd örökbe fogadja egyiküket, merthogy nem kértek semmit, nem akartak eladni semmit, csak olyan aranyosan viselkedtek. valószinüleg helyi szegény gyerekek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, én meg a naiv fejemmel, azt gondoltam, talán, ohh szegény gyerekek, azért érdeklödnek tölünk, mert csak igy tudnak megtudni valamit a világról, illetve, hogy mi van a viskó falujukon kivül. A végén, amiko bementünk egy boltba vásárolni vettünk nekik kaját..de nem fogadtunk örökbe egyet sem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.