Ma kint voltam Cartagenában. Ez volt az utolsó lehetőségem, és még soha nem mentem be a városba, mert mesze van a kikötőtől, taxit kell fogni. Egyedül mentem, mert egy bizonyos perui srác, akivel mentem volna eredetileg, inkább az alvást preferálta. Hát emberek, Cartagena (Kolumbia) lenyűgöző volt, el sem hiszem, hogy majdnem kimaradt az életemből ez a város. A tengerpart gyönyörű volt, nem olyan strandszerű, úgy nézett ki mint egy műemlék, lehetett egy fal tetején sétálni a part mellett, és nézni a hatalmas hullámokat. Egyébként nagyon aranyos város, habár a szokásos dél-amerikai állapotok uralkodnak, attól még nagyon hangulatos. Igen ez a legjobb szó rá: hangulatos. Nem vittem fényképezőt, mert féltettem, hogy ellopják (mégiscsak Kolumbia), de annyira megbántam, azokat az utcákat, erkélyeket, azt a tengarpartot látni kell, nem csilli- villli mint Aruba, vagy Curacao, egyszerűen csak természetes, és lehet érezni a történelmet, a kultúrát.
Jah, és a Kolumbiaiak őrültek, tudjátok mit láttam? Lilára festett kiscsibét, meg kékre, pirosra, és a szivárvány minden színére. Az utcán árulták őket egy dobozban. Hihetetlen mit képesek megvenni ezek az emberek.
A "baj" csak az volt Cartagenával, hogy itt nem lehet dolláral fizetni. A hivatalos pénznem ugye itt a pezo, találtam is pénzváltót. De ezt gyerekek ne úgy képzeljétek el mint otthon, ahol szép rendezett biztonságos minden és kiirják az árfolyamokat. Ez egy koszos ki ablakocska semmiféle kiirás, vagy tájékoztatás nélkül. Nah gondoltam, nagyon jó, remélem nem nézek ki nagyon "hülye" túristának! A szegényes spanyol tudásommal megérdeklődtem mennyivel váltják a dollárt pezóra, és váltottam is valamennyit. Persze a végén alig költöttem, mert nem igazán találtam semmi jót, szóval most van egy csomó pezóm, talán majd Mexikóban elköltöm, asszem ott is ez a pénznem.
Jah, meg a vásárlás is nagyon jó volt, ennyire még soha nem volt nehéz vásárolnom, mert ugye mindent pezoban irtak ki. Miután megtudtam a váltást a dollár, és a pezo között (1 dollár kb. 1800 pezo, ha jól emlékszem), átszámoltam az árakat dollárba, akkor már nagyjából volt egy saccom, de utána általában még átszámolom forintra, csak összehasonlításképp az itteni árakkal. Hát a ruha nem olcsóbb, mint itthon, az tuti. Azt hiszem majd inkább Amerikában Tampában vásárolok néhány cuccot, ott úgyis lesz több időm.
És végül, a nap megkoronázásaként: láttam a naplementét!!!!  Két hónap óta először, ugyanis minden este naplemente előtt kezdek dolgozni a hajóban, kivéve Cartagenát, de akkor ugye sosem mentem ki.

Még valami, képzeljétek mi történt: A szemem színe zöldre változott! Nem tudom miért, talán az erős napfény miatt, ami itt van, és Magyarországon nem. De egyszer Hamlet az mondta: soha nem fogja elfeljteni az piros és zöld szemeimet. (piros a kontaktlencse miatt) Én meg csodálkoztam: mi van! Az én szemem barna! Nem nagyon törödtem a dologgal, de egyik nap belenéztem a tükörbe közelebbről, és már láttam mire gondol. A szemem tényleg kezd átmenni egy zöldes árnyalatba!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.