Paulát áthelyezik egy másik hajóra, Brazíliába. Nagyon nem örült neki, már Panamáért sem volt oda, mert túl közel van az otthonához, Brazíliához. Nekem meg annyiban lesz rossz a dolog, hogy Paulával eddig együtt mozogtunk, mindketten újak voltunk, és mindent megbeszéltünk, legalább volt valaki, egész jóban is letttünk, szóval sajnálom. A szobatársamat a kínai lányt, Sophie-t (nem ez az igazi neve, hanem valami kimondhatatlan kínai, csak gondolta ezt könnyebb megjegyezni errefele, szóval felvette ezt a nevet) is áthelyezik egy kínai hajóra. Szóval nagyjából mindenkit hazaküldenek, én meg maradok itt Dél-Amerikában egy spanyolul beszélő hajón. A legénység nagy része egyébként mexikói, perui, vagy brazil, európai csak elvétve akad. Magyar nem is volt, de a múlt héten érkezett egy lány a spa-ba, Anita. Vele néha beszélünk magyarul.

De egyébként mindenféle szempontból mondhatni, hogy belecsöppentem a latin-amerikai világba. Ami egy európainak nehéz, mert nagyon nem az a kultúra. Szóval ha hazamegyek, és végigtapizok mindenkit, az nem személyes, itt mindenki mindenkit végigtapiz. :-) Az indiaiaknak könnyebb (van itt egy jópár indiai), mert az még viszonylag hasonló kultúra (amolyan táncos, szegény, de vidám fajta)
Szóval már tudom mi az aktuálius sláger errefelé, ami, ha megszólal pl. a crew bárban (a hajón levő szórakozóhely a legénység számára) akkor a tömeg elkezd sikongatni és megőrül, már én is kivülről fujom egyébként és énekelem a spanyol szöveget. Apropó spanyol, egy dologért nagyon utálom ezt a hajót, hogy az utasok nem beszélnek angolul egyáltalán (a mai világban ki az aki nem!!!), csak spanyolul, és így elég kín szenvedés megértetnem magam velük, szóval "ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" alapon a spanyolom az angolommal együtt rohamosan fejlődik, csak épp különböző szintről indult.

Mivel Paula nemsokára elmegy ezért minden kikötőben kimentünk, és strandoltunk, szóval elég zsúfolt napjaim voltak az elmúlt héten, de nagyon megérte kimenni. Olyan tényleg mintha minden egyes nap egy hónap lenne, és mintha már hónapok óta itt lennék. Mindegyik strand mesébe, képeslapra illő. Errefelé minden hát kicsi, és nagyon színes, teletűzdelve pálmafákkal.

Az indiai fotó-menedzser nagyon rendes, hozott nekünk ajándékokat Indiából. Ma pedig majd frászt kaptam, mert majdnem sikerült összetörnöm egy objektívet, de csak a műanyag gyűrűje tört el, rendes volt, azt mondta nyugodjak meg, megpróbálja megragasztani. Remélem rendben lesz a dolog. Az egyik assistant fotó menedszer, aki már elment egy hete, szintén indiai volt, és ő is rendesnek tűnt. Anna, az egyik senior fotós (filippino) mondta, hogy az indiaiak közül, azok akik Goából jöttek nagyon rendesek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.