A Miami kép továbbra sem változott: a pálmafák, és az autósok városa. A gyalogos közlekedéssel kapcsolatban egy szabály van: "run and survive". Ez idézet a tréningvezetőtől. Merthogy zebra vagy gyalogosátkelőhely errefelé nem létezik. Viszont, ami változott, az az idő: A hét elején annyira hideg volt, hogy a kabátomban majd meg fagytam. Aztán egyszercsak (tegnapról mára) hirtelen nyári meleg lett. Ennek örömére le is mentünk többen a hotel medencéjébe pancsolni egyet és élvezni a jakuzzi áldásos hatásait. Úszkáltunk a pálmafák alatt. Többen meg is jegyezték, hogy végre ez az igazi Miami.

A fotósténinget vezető Andie vicces ember, folyton történeteket mesél a saját hajós tapasztalatairól, és nagyon jól tudja előadni őket. Ez az egész tréning egyébként olyan mint egy kiesős valóságshow. Mindig azt kell várni ki megy el legközelebb (csak itt hajóra mennek az emberek). Szerdán is elment egy lány. Holnap pedig pont a szobatársam Emily Angliából (mint a Jóbarátokban:-) fog menni. Holnap befejeződik a tréning, és akkor tudja meg mindenki, hogy mikor és hova megy. A legutolsó ember egy hét múlva megy csak el. Mindenki szeretne minél tovább maradni, mert ugye ez egy jó kis hotel, nagyon kényelmes, és a tréning befejeztével nem lesz dolgunk szóval lehet lábat lógatni (szó szerint a jakuzziba), esetleg meg lehetne nézni a tengerpartot, avagy Miami más részeit is, mint a hotel környéke.
Valamiért az angolokkal barátkoztam össze jobban (Emily, Sonia és Adam), pedig a csoport jó része Kelet-Európából jött. Van két barzil lány is, velük is többet beszéltem, mint a Kelet-Európaiakkal (igazából Fehéroroszországból jöttek). Holnap meglátjuk hova megyek. Szóval folyt. köv!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.