Hölgyeim és Uraim, megérkeztem Mexikóba!!! Semmi különöset nem vártam ettől az országtól. És csalódtam kellemesen!! Mióta itt vagyok ezen a hajón (mely ugye Florida és Mexikó között furikázik) többször ettem mexikói kaját, mint egész életemben előtte. Mondhatni rászoktam, nagyon fincsi, el sem hiszem, hogy eddigi életemben nem nagyon érdeklődtem a mexikói kaja iránt: burrito, tortilla, nachos, gucamole...
Ezen kívül itt már a nap közepén elkezdenek az emberek alkoholizálni. Nem hülyéskedek, teqila délben az ebéd után. Sör minden mennyiségben, már délután egykor ittas állapot. De semmi vész, 2-3 óra alvás a maradék szabadidőben, és estére megint szinjózanon tudok megjelenni a munkában. A munka végeztével unalmas is lenne rögtön aludni menni, jobbat tudnak itt az emberek: részegedjünk le megint!! Komolyan, még soha nem részegedtem le egy nap kétszer, főleg úgy nem hogy közben dolgoztam is!! Komolyan őrület mi folyik itt. Szinte minden este munka után az egyik srác kabinjában összegyűlünk néhány üveg sör, whisky és egy gitár körül, amin a legtöbbjük tud játszani, én is tanulom....:-)
De nem csak a kulináris élevezetek azok, ami meglepett Mexikóban, hhanem a hangulat. tudodm ezen sem kellene meglepődnöm, de a hangulatot tényleg csak egy szóval tudnám jellemezni: mexikói. Múltkor pl. pár ember valami flamencó-szerű táncot táncolt egy tér közepén.
Érdekes és vidám, ami itt van, viszont valahogy mégis különbözik attól a forró latin amerikai temperamentumtól, amit Kolumbiában és a Dél-Karib szigeteken tapasztaltam.

Van néhány érdekes ember is az itteni fotó team-ben. Pl. van egy kínai srác, akinek Yang Yi a neve, de én mindig Yi Yangnak hívom, mert így dallamosabb (és nem mellesleg idegesíti is, ami vicces). Otthon Kínában elég gazdag a családja, nem is a pénzért van itt, hanem tapasztalatért, világlátásért, élményekért, hogy kipróbálja ezt is. Még egy hónap van hátra a szerződéséből, de nem fog visszajönni, mert szeptemberben a Northwestern egyetemre megy Chichagoba újságírást tanulni.
Ezenkívül marha érdekes, de megint egy perui sráccal kerültem jobb barátságba, aki sokat segít. Múltkor pl. elvitt egy boltba, mert akartam vásárolni néhány dolgot, és majdnem halálra röhögte magát, amikor a megmaradt kolumbiai pezómmal akartam fizetni. Mert ugye itt azt nem fogadják el, csak a mexikói pezót. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy én, aki idecsöppentem Európából ebbe a Latin-Amerikai térségbe, hogyan is feltételezhetném, hogy ha Mexikóban és Kolumbiában ugyanúgy hívják a fizatőeszközt (pezo) attól még az nem ugyanaz a valuta!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.