Tegnap kint voltam Bonairében. Eddig nem nagyon mentem ki itt, mert a többiek azt mondták nincs sok érdekesség. Hát túl sok izgalom tényleg nincs, viszont olyan nyugalom van, amit soha nem tapasztalatam, olyan mint egy csendes kis falucska az óceán közepén, nagyon szép és nagyon hangulatos. Egy olyan hely után kutattam, ahol van wifi, és nem is tellet sok időbe míg találtam egy kávézószerűséget közvetlenül a tengerpart mellett. A tangó-táncos a hajóról ott volt, és integetett nekem (hihetetlen a srác egyébként, Argentínából jött, és olyan mint eg kisgyerek, nem nagyon beszél angolul, csak kb. annyira mint én spanyolul, mégis valahogy mindig nagyon közvetlenül sikerül elkommunikálnunk)  Hihetetlenül hangulatos volt egyébként, beleszerettem abba a helybe és Bonairébe is. De valószínűleg soha nem látom többet, sem azt a helyet, sem Bonairét. Áthelyeznek ugyanis. A Gradiance of the Seas nevű hajóra. Nem megyek sokkal messzebbre, csak egy kicsit "feljebb" vissza Floridába. A hajó állomásai között van többek között Mexikó, Costa Rica, és a Kajmán-szigetek, de nem néztem még pontosan utána. Curacaoból fogok repülni 4 nap múlva, először vissza Miamiba, aztán Miamiból Tampába, ami még mindig Florida. Curacaoból este indul a repülőm, és a miami-i csatlakozást is beleszámítva másnap reggel érkezem meg Tampába. Namost Tampában lesz majdnem két teljes napom mielőtt csatlakozom az új hajóhoz. Juhéééé!!! Kis pihi végre! Egy hasonló hotelben fogok lakni, mint Miamiban, a cég fizeti!

Nah, most jön a másik fele: Az évek során minden ember felépít magának egy életet. Hiatással, élvezetekkel, barátokat szerez, párt talál, kedvenc helyeket talál, otthont alakít ki. Itt a hajón mindez pontosan lezajlik előlről kezdve csak kicsiben. Namost képzeld el, hogy ez az élet egyszercsak összeomlik, mint egy kártyavár. A barátokat valószínűleg soha nem látod többé, a megszokott kedvenc helyeiden valószínűleg többet nem fogsz járni, ott kell hagynod a szokásaidat, a terveidet, és az összes kapcsolatodat, hogy elmenj egy újabb ismeretlenbe. Ez nem olyan, mint amikor eljöttem otthonról, mert oda haza fogok menni, de ebbe az életbe, amit itt alakítottam ki, soha nem térek vissza többet. És ami alegrosszabb (mert amit eddig leírtam megesik több emberrel is), hogy ezt nem tudhattam előre, nem volt meghatározva, hogy na akkor 2 hónapot kell ezen a hajón maradnom, csak úgy kell feladni mindent egyik napról a másikra.

A végére Murphy: Képzeljétek el a következő történést: egyik este nagyvégre összejön az ember azzal a sráccal/lánnyal, akivel már régóta szeretne. Másnap közlik az emberrel, hogy nem egészen egy hét múlva mennie kell. Hát ilyen itt az élet!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.