Miami. Sok a pálmafa. Nagyon. És baromi hideg van. Persze még mindig melegebb, mint otthon. Hadd oszlassak el egy általános tévhitet. A tejföl igenis létezik máshol is, nem csak Magyarországon, például az USA-ban, most ettem épp. Itt valahogy minden nagyobb, mint máshol. Például a szállodai ágyamon három ember is elférne, de kettő kényelmesen mindenképp (pedig nem egy duplaágyas szoba), és kb. feleolyan magas mint én. Az ételadagok baromi nagyok szintén, és ha üdítőt kérsz a kajádhoz egy literes pohárban hozzák ki. Vagy például, ha jóhiszeműen M-es polót rendelsz (a megszokott méretedet) az kb. akkora, mint otthon egy XL-es.
Itt mindenki kocsival jár, akárha a szomszédba is megy, így is van kialakítva a város, nincsenek járdák, gyalogos átkelőhelyek, tömegközlekedés se nagyon, mert senki nem jár gyalog, csak kocsival vagy taxival lehet közlekedni.

Életem eddigi leghosszabb napja volt a vasárnap. Szó szerint és átvitt értelemben is. Nem volt zökkenőmentes a megérkezésem ide. Először is a Miami-i gép két óra késéssel indult, mert a Düsseldorfi reptér behavazódott. De ez még nem olyan vészes, viszont az már az volt, hogy nem akartak átengedni az immigration-ön megérkezéskor. Elvették az útlevelemet, és egy külön terembe kísértek, hogy várjak. Csak az a baj, hogy nem mondták meg mennyit várjak, és nagyon úgy tűnt valami baj van. A környezet is ezt sugallta, ugyanis a helység tele volt "gyanús kinézetű" emberekkel. A majden 16 órássá nyúlt utazás után ez volt a hab a tortán. Végül aztán két óra múlva úgy döntöttek, mégis elengednek. Így elég későn érkeztem csak meg a hotelba, de így még nem örültem meleg ágynak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.